Az emberek nem félnek attól, hogy álmodjanak, és akarják mindazt, amit az életben szívesen csinálnának.

Az ember élete két részből áll. Az elsőben reménylünk egy boldog jövőt, a másodikban bánkódunk elkövetett hibáink felett. E két időszak között alig marad egy percünk a csendes, boldog élvezetre.

Az ember gonosz és bosszúálló lény. Igenis beleköp abba az immár üres tányérba, amiből tegnap még jóízűen vacsorázott. Újra vágyik a nagyszerű ízekre. S ez a vágy a ragaszkodás!

Túl sokat gondolkodsz. A gondolkodás csak szenvedést hoz. Légy egyszerű!

A győzelem önbizalmat adhat, de nem szabad hogy teherré váljon, és a válladra telepedjen.

– Édesem – kérdezi az újdonsült férj szőke feleségétől -, mivel töltötted meg ezt a töltött csirkét?
– Én semmivel, hiszen belül nem is volt üres!

Most olyan a világ, hogy az ember azt hiheti: az egyszerű, szép és tiszta dolgok kivesztek belőle egészen.

Az életben vagy kifogásaink vannak, vagy eredményeink.

A rendszer nem véletlenül ilyen. Így van tervezve.

Az álmokban az a jó, hogy sohasem tudjuk, igazak-e vagy hazudnak.

– Mit mond a rendőr a feleségének, mikor meglátja, hogy ikrei születtek?
– A másik kitől van?