Kebelében keze, egymás mellett lába.
Kebelében keze, egymás mellett lába.
Ha elérkezett az igazság órája, fogadjuk kellő tisztelettel.







Fanatikus az, akit lehetetlen meggyőzni, de témát sem hajlandó váltani.
Megszületünk, s gyerekfejjel még azt hisszük, hogy itt valami mese vár, csodavilág – aztán rájövünk, hogy az egész csak pocsék, fárasztó realitás.


Az érzéki gyönyör a lelkek egyesülése nélkül mindig állatias volt, és az is marad: nyoma sincs utána az emberben valami nemesebb érzelemnek, inkább a megbánásnak.
Azoknak, akik tudnak magukon nevetni, több vidámságban van részük, több barátjuk van.


A másnaposság nem az italtól van, hanem attól, akivel együtt ivott az ember.
Menj egy forgalmas helyre, például egy parkba, bevásárlóközpontba, és csak figyeld, nézd az embereket.
Az ember azt hiszi, hogy nagyon okosan elrendezte a sorsot. De a sorsot nem lehet elrendezni. Egyszerre csak jön valami, hirtelen, egy nap, amikor nem is várod, és fölborul minden. Vége. Vége. A sorsot nem lehet elrendezni. A sors rendezi el az embert.
Az igazi dolgokat nem lehet kicsit csinálni. Az ember nem lehet egy kicsit hívő, egy kicsit vallásos, egy kicsit gyilkos, egy kicsit terhes, egy kicsit vérbajos, egy kicsit halott.

