Kegyelmes tolvajnak hegyes nyárs az alfelébe.
A nagyszerű zene körülölel, játszani kezd a szíveden, megteremti azt a ritmust, amelyet elveszítettél. (…) Hatalmas béke ereszkedik rád, és hatalmas öröm van a szívedben.
Nem kétséges, hogy az emberek képtelenek úrrá lenni a találmányaikon; a legtöbb, ami telik tőlük, az, hogy kifejlesztik alkalmazkodókészségüket azokhoz az új viszonyokhoz, amelyeket ők maguk teremtenek.
A szerelem olyan, mintha tüzet raknál egy esős napon. Folyamatosan védelmezni kell, táplálni, gondját viselni, különben elalszik.
Helyrehozhatatlan a múlt, a jelen viszont olyan számotokra, mint az építő lába előtt heverő mindenféle épületanyag: a ti dolgotok, hogy jövendőt építsetek belőle.
Attól fél, hogy elhagyom őt. Persze honnan tudhatná, hogy elképzelni sem tudom az életemet nélküle?
Az élet nem lehet teljes egy kis őrület nélkül.
Egy olyan világban, ahol a halál vadászik rád, csak gyors döntésekre van idő.
Az igazság hasznavehetetlen fikció csupán.