Jobb szép szivvel elmenni, mintsem kénytelenségből.
Jobb szép szivvel elmenni, mintsem kénytelenségből.
A múlt elmúlt, még akkor is, ha meghatározza a jelent.
Minden olyan szépség, amit a szívünkbe akarunk zárni, a fájdalomból sarjad. Szomorúságból és hamuból születik.
Az ember néha csak azt látja meg, amit látni akar, nem pedig azt, ami a szeme előtt van. Néha pedig egyáltalán nem lát tisztán.
Az iskolának nevezett hely nem ad választ a nagy kérdésekre, egyedül abban segít, hogy elfogadjuk őket az élet valóságaként.


– Mit kell adni a hasmenéses vízilónak?
– Utat.
A legkiválóbb sem képes egyedül ragyogni. Mindig tudd: az ember egyedül csak fél ember marad.
Az emberek irigysége mutatja, hogy mennyire boldogtalanoknak érzik magukat; mások tetteire irányuló folytonos figyelmük pedig jele annak, hogy mennyire unatkoznak.
Olyasmiért sohasem szabad elnézést kérni, amin úgysem lehet már segíteni… Ezzel csak tetézzük a sértést.
Akiket a legnehezebb szeretni, azoknak van a legnagyobb szüksége a szeretetre.
A sors sohasem egyenes vonalban, hanem cikcakkban szövődik. Eltér, visszatér, meglódul, megtorpan – már úgy néz ki, hogy az egészből nem lesz semmi, amikor hirtelen mégis megvalósul valami.
Az időnek egyetlen oka van: minden nem történhet egyszerre.
Menj el túrázni.
Bármilyen ádáz és kemény a sors, lehet-e nem remélni, ha odakint szépen süt a nap?