Mindazt, amit másoknak adsz, önmagadnak adod.

A szerelem először gyönyört ad, de végül csak fájdalmat a szívnek.

Nincs annál nagyobb boldogság, mint amikor két kéz először szorítja meg egymást; amikor az egyik azt kérdezi: szeretsz? S a másik azt feleli: igen, szeretlek.

Néha félek. Azoktól a pofáktól, akiknek minden mindegy, muszáj az embernek félnie.

A boldogtalanok végső öröme a hallgatás; eszébe ne jusson elárulni, bárkinek is, ha fáj valamije, mert a kíváncsiság úgy habzsolja könnyeinket, mint a szarvas vérét a legyek.

Egy bölcs ember úgy éli az életét, hogy cselekszik, nem pedig a cselekvésről gondolkodik.

Nem a zuhanástól félek… attól félek, amikor vége.