Soha nem sok, ami nem elég.
Soha nem sok, ami nem elég.
Egy friss felmérés szerint a „Kő, papír, olló” nevű játékban a nők 87%-a elsőnek az ollót választja.
Minél jobban szeretünk egy emléket, annál erősebbé és különösebbé válik.
Az a rohadt meló, majd minden időt elvesz az ember felnőtt életéből.
Az utazások végén találkoznak azok, akik szeretik egymást.
Miért van az, hogy az élet mindig olyan sokat követel, és olyan keveset ad?
A környezetünk arra felel, amit magunkból kisugárzunk. Belső változás nélkül külső megváltás nem fog jönni.
Micsoda különös illúzió azt feltételezni, hogy ami szép, az jó is!
Én pedig azt mondom, hogy a depresszió nem más, mint a „szív szemének” vaksága – vagyis a szeretet hiánya.
Az emberi hang sosem ér olyan messzire, mint a lelkiismeret.