Szülészeten a váróteremben ülnek a férjek. Kijön a nővér és mondja az egyiknek:
– Gratulálok, ikrei születtek!
– Számítottam rá, ugyanis a „Két bivaly” fogadóban dolgozom.
Hamarosan újra jön a nővér, a következő férjhez:
– Gratulálok, hármas ikrei születtek.
– Gondoltam, hogy ez lesz, mivel én a 3M-nél dolgozom.
Elsápad a harmadik férj:
– Úristen, én voltam a „101 kiskutya” operatőre…

– Apa, az ott egy halászhajó?
– Nem kisfiam, az egy yacht.
– És hogy kell írni, j-vel vagy ipszilonnal? És h-val vagy ch-val?
– Tudod kisfiam, így jobban megnézve mégiscsak egy halászhajó.

A család állatkertbe megy. A víziló medencéjénél aférj az anyósához fordul:
– Nézze mama, mekkora szája van, mégsem szól egy szót sem!

Öreg székely, meg a fia sétáltak a hegyekben, egyszer csak a gyerek beleesik egy szakadékba.
– Élsz még, fiam?
– Élek, apám!
– Ki tudsz mászni?
– Nem, kezem-lábam összetörött!
– Nesze, leengedek egy kötelet, a szádba veszed és kimászol.
Így is történik, mászik a székely gyerek, már csak egy méterre van a szakadék szélétől, megkérdezi az apja:
– Bírod még, fiam?
– Bíróóóóóóóm!

A boldogság semmi egyéb, csak a jó érzés. A jó közérzés. Az az érzés, hogy érdemes az embernek élni.

Nekem is lenne okom keseregni, de valahogy nem vagyok rá alkalmas. Én boldogságra születtem.

Vigasztaló semmiségek. A víz, a lélegzés, az esti esők. Őket is csak az ismeri, aki magányos.

Egyszer minden titokra fény derül. És minden csodára jön kétely.

Minden cselekedet következményei benne vannak magában a cselekedetben.

Mindenkinek van egy története a külsején vagy a belsején esett sebek mögött.