Érdekes világ ez, megvetik, gyűlölik a büszke embert, mégis arra vágynak, hogy valamire büszkék legyenek. (…) Csak a nemakarás elől apad el az idő.

A gyerek iránti szeretet nem a vérből fakad, hanem a gondozás közben kifejlődött barátságból.

Ha két kutya marja egymást, a harmadik ne avatkozzon bele.

Meggyőződése vajmi kevés embernek van. Legtöbben azt sem tudják, mi az a meggyőződés. Az ilyeneknek csak véleményük van, amelyet a körülményektől (…) függően változtatnak.

Isten keze mindig vezeti azt, aki hittel halad előre az úton.

Az az ember cselekszik helyesen, aki hajlandó megőrizni magában a gyermekkor egy részét, és lénye egy zugát fenntartja a tovább élő álmoknak.

Csak egyszer némultam el. Amikor azt kérdezte tőlem valaki: „Ki vagy te?”

Az emberek hajlandóak küzdeni azért, amit a sajátjuknak gondolnak, még akkor is, ha tolvajlással jutottak hozzá.

– Anyu, adj egy százast! – kéri Móricka édesanyját.
– Minek, kicsim?
– A sarkon áll egy bácsi, neki kellene.
– Látod, Móricka, ez szép tőled. Biztos koldulásból él a szegény öreg.
– Hát nem éppen. Fagylaltot árul.

Ha tudnék álmodni, én is rólad álmodnék. És nem szégyellném.