Bizonyos élethelyzetekben muszáj lépni. (…) Dönteni kell, és ha döntöttünk, szilárdan ki kell tartanunk a döntésünk mellett.

A székely ember Magyarországon román, Bukarestben domnu! Ezt sose feledd. 

A vándor már két napja nagyon éhes, amikor végre meglát egy régi kis viskót. Bekopog, és kérdi az öregasszonyt, aki ajtót nyit neki:
– Öreganyám! Szegény vándor vagyok, nagyon éhes, nincs egy kis étel a számomra?
– Fiam, tegnapi leves jó lesz?
– Persze öreganyám! Nagyon köszönöm!
– Akkor gyere vissza holnap!

Bizony, követelem, mert szeretem, és mert szeretem, jogom van a szeméhez, a mosolyához, a kezéhez, az ajkához, az érintéséhez, a ruhájához, mindenhez, ami őt jelenti…, mert szeretem.

Annyiszor állunk meg, mi emberek, kétségekkel telve az élet útjain, s nem tudjuk eldönteni, hogy vajon amit tettünk vagy elszenvedtünk, valóban megtörtént-e, vagy (…) álom volt az egész.

Aki sokat néz hátra, könnyen nekimegy valaminek, vagy a mélységbe zuhan.

Élet-halál kérdésekben a megfelelő pillanat csak egyszer jön el. Egyszer, s aztán mindörökre odavan.

Az élet akkor működik a legjobban, amikor mi irányítjuk a helyzeteket.

Aki feladja az alapvető szabadságát az átmeneti biztonságért, az nem érdemel se szabadságot, se biztonságot.