Az igazi szerelem olyan, akár a szellemjárás: mindenki beszél róla, de csak nagyon kevesen látták.

Az élet döntés: élhetünk fekete-fehérben vagy élhetünk színesben. Én a szivárvány több millió árnyalatát választom!

A vándor már két napja nagyon éhes, amikor végre meglát egy régi kis viskót. Bekopog, és kérdi az öregasszonyt, aki ajtót nyit neki:
– Öreganyám! Szegény vándor vagyok, nagyon éhes, nincs egy kis étel a számomra?
– Fiam, tegnapi leves jó lesz?
– Persze öreganyám! Nagyon köszönöm!
– Akkor gyere vissza holnap!

Az érzelmek – mint például a szerelem – nem öregszenek meg a testünkkel együtt. Az érzelmek egy olyan világ részei, amit nem ismerek, de ebben a világban nincs idő, sem tér, sem határok.

Haldoklik a skót, halálos ágyához hívatja a rokonságot, és kérdi tőlük:
– Itt vagy, édes fiam?
– Itt vagyok, édesapám.
– Itt vagy, drága feleségem?
– Igen édesem, itt vagyok!
– Itt vagy drága húgom?
– Itt vagyok bátyám.
– Mindenki itt van?
– Igen – válaszolja a rokonság.
– Akkor miért ég kint a villany?

Az élet nem főpróba, hanem előadás. Minden élesben megy, nincs módod javítani. Ma dől el minden, tessék komolyan venni a napjaidat.

Borzalmas látni, hogy valaki semmiségekért remeg, és ugyanakkor érzéketlen a legnagyobb dolgokkal szemben.

Ha kész vagy mindent elveszíteni, hogy megkapd, amit akarsz, ördögi körbe léptél, mert minden, amid van, te magad vagy.

Amely népen belül gyűlölet munkál, ott mindenki: a gyűlölködők és a gyűlöletet elszenvedő is szolga marad.