Sokkal jobb pesszimistának lenni, mert annak csak egyszer kell tudomásul vennie a dolgok reménytelen voltát.

– Valami szúrja a lábamat – sántikál a székely.
– Tán egy kavics – mondja a komája.
Lehúzza a székely a csizmáját, nézegeti, de nem talál benne semmit.
Megszólal a komája:
– Biztosan a másikban van!

Az atyai áldás, ha megvan, nem látszik meg a boldogságban, de ha nincs meg – nem látszik meg a boldogság a szülei harag árnyékától.

A dolgokat mindig nevükön kell nevezni. Ha félsz a névtől, félni fogsz magától a dologtól is.

Ha azt akarod, hogy tiszteljenek, a legfontosabb, hogy te is tiszteld magadat; csak önmagunk tiszteletével késztethetünk másokat is tiszteletre.

Amikor az ember huszonegy, az élet olyan, mint egy turistatérkép. Csak amikor huszonöt lesz, akkor kezdi sejteni, hogy fejjel lefelé tartja a térképet.

Hosszú szárú rózsát bárki küldhet a szerelmének, forró szavakat is sugdoshat a fülébe, de ki az, aki hajlandó a hányást felmosni a szerelme után?

Nagyobb merészség kell a kitéréshez, mint az összecsapáshoz.

A székely rábámul egy nagyon csúnya, agyonfestett, öreg nőre. A nőt nagyon zavarja a dolog, ezért rászól:
– Mit bámul maga úgy rám, mint borjú az új kapura?
– No hiszen – vág vissza székely -, lehet, hogy én borjú vagyok, hanem a kapu az már nem új!

A jó öregkor nem más, mint tisztességes szerződés a magánnyal.

A legfigyelemfelkeltőbb színkombináció a fekete a sárgán. Ezután a fekete a fehéren, sárga a feketén, fehér a feketén, sötétkék a fehéren és a fehér a sötétkéken következik.