Az ember azt hiszi, hogy nagyon okosan elrendezte a sorsot. De a sorsot nem lehet elrendezni. Egyszerre csak jön valami, hirtelen, egy nap, amikor nem is várod, és fölborul minden. Vége. Vége. A sorsot nem lehet elrendezni. A sors rendezi el az embert.

Jenő kórházba kerül, és egy hatalmas kórteremben helyezik el.
Az éjjel elszörnyedve tapasztalja, hogy több beteget is kitolnak, lepedővel letakarva. Reggel a vizitnél reklamál a főorvosnál:
– Főorvos úr, igazán fenntarthatnának egy külön kórtermet a haldoklóknak.
– Röhögni fog. Ez az a kórterem.

Becsületesen nem is lehet meggazdagodni!

Ne várd el, hogy könnyebb legyen az élet! Egyszerűen csak határozd el, hogy boldogabb leszel!

Az emberek azt hallják, amit hallani akarnak. Abban hisznek, amiben hinni akarnak.

Az Álarc összeroppant. Aki mást mutat magáról, mint amilyen, az semmilyen.

– Hogyan történt a baleset? – kérdezik a férfit a baleseti sebészeten.
– Mentem a Trabanttal, és elhajtott mellettem egy Porsche.
– De hát ez még nem okoz balesetet.
– Ez még nem, de én meg azt hittem, hogy állok, és kiszálltam