A csendes embereknek vannak a leghangosabb gondolataik.

Az igazgatót meglátogatja egy barátja, de csak egy nagyon szép robottitkárnő fogadja, aki géphangon közli:
– A fő-nököm betegál-lományban van, ha ó-hajtja, azért ki-szolgálom. Ha a jobb mel-lemet fogja meg, ká-vét, ha a balt, akkor te-át szolgá-lok fel.
A barátnak tetszik is a szép robotnő, kiváncsi is, és próbaképpen egyből a szoknyája alá nyúl, de ordítva kapja vissza a kezét.

– A lá-bam között van a ceruza-hegyező, egyéb-ként a fő-nököm is e-zért van betegál-lományban.

Aki nem szereti saját magát, mást sem tud szeretni, s akkor mire jó az egész ember?

Három professzor megbeszéli, hogy kipróbálnak egy nudista strandot. Vígan napozgatnak, újságot olvasnak, mikor ijedten felkiált az egyik:
– Ajaj! Itt jön a Molnárné a fizika tanszékről!
Mindhárman felugranak, ketten az ágyékuk elé teszik az újságot, a harmadik professzor viszont a fejére. Üdvözlik Molnárnét, majd miután távozott, megkérdik a harmadiktól:
– Te, hogyhogy a fejedre tetted az újságot?
– Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de engem általában az arcomról ismernek meg!

Agresszív kismalac beleesik az erdőben egy nagy gödörbe.
Két napig nem jön arra senki, már majdnem szomjan hal, amikor odavetődik a jótündér és beszól neki a gödörbe:
– Beleestél, malacka? Várj, mindjárt hozok segítséget és kiszedünk a gödörből!
– NEM VÁROK!!!

Nem élhetsz mások elvárásai szerint. Azt kell tenned, amit te helyesnek gondolsz, még akkor is, ha ezzel megbántasz olyanokat, akiket szeretsz.

Ha szeretsz valakit, azt önmagától is meg akarod védeni.

Soha nem a pesszimisták fedezik fel a csillagok titkait, nem ők hajóznak el a feltérképezetlen világokba, és nem ők nyitnak új távlatokat az emberi szellem számára.

A veszélyek sosem érik utol azt, aki tart tőlük.