Akármely dolognak szapora előmozditása megérdemel egy pár keztyüt.
Akármely dolognak szapora előmozditása megérdemel egy pár keztyüt.


Megy a sánta és a dadogós az úton. Azt mondja a dadogós:
– Tte sá-sá-sánta ttu-tudod, ho-hogy nnem ssá-sántitanál?
– Hogy?
– Hha aaz eegyik ll-lábaddal aaz úú-úton, a mm-másik llábaddal a pp-padkán mmemennél.
– Te dadogós. Te tudod, hogy nem dadognál?
– Hhohogy?
– Ha befognád a pofád!


Egy új dal készen van, mielőtt ténylegesen megszületne – én csak az eszköz vagyok, amelyen keresztül átlép ebbe a világba.
– Mi az abszolút lehetetlen?
– ???
– Becsapni a forgóajtót.


Az igazi vezető nem keresi, hanem megteremti a konszenzust.
Nyuszika száll az erdő felett. Látja a medvét:
– Medve, medve, kérsz egy pofont?
– Kérek!
– Menj az erdő szélére, én is ott kaptam!

Véleményem szerint a hit nem csak igaz időkre és szép napokra való dolog. Mire jó a hit, ha az ember feladja a küzdelmet, miután vereséget szenvedett?
Barátom az, aki előtt a lelkem nyitva van.
A főnök azt mondja 4 dolgozójának:
– Sajnálom, de létszámleépítés van, valakit el kell küldenem.
Megszólal a cigány:
– Én kisebbségi vagyok, nem küldhet el, mert panaszt teszek.
Mire a másik:
– Én pedig nő vagyok, ha elküld, én is panaszt teszek.
A harmadik:
– Én idős vagyok, ha elküld, beperelem hátrányos megkülönböztetésért.
Mindenki a negyedikre néz, aki egy fiatal, fehér férfi.
Az megszólal:
– Azt hiszem, én meg meleg vagyok.
Hogy hívják azt a becsületes, törvénytisztelő, felelősségteljes, komoly embert, aki a Parlamentben irányítja az ügyeket?
– Liftkezelő!