A tudós és a székely egymás mellett utaznak a vonaton. Mennek egy ideig, aztán megszólal a tudós:
– Figyeljen ide! Barchobázzunk! De mivel én sokkal okosabb vagyok, ezért ha én nem tudok válaszolni, adok ezer forintot, de ha maga nem tud válaszolni, akkor magának csak száz forintot kell adnia.
A székely belemegy a játékba.
Tudós:
– Afrikai rovar, nagy kék páncélja van.
Székely:
– Nem tudom, itt a százas. Most én jövök. Vízben él, hat lába van, a parton sántít és kuty-kurutty!
Tudós:
– Nem tudom. Itt az ezres. Mi a válasz?
Székely:
– Nem tudom, itt a százas.

Az alkalmak sose vesznek el – amelyiket elszalasztod, azokkal majd valaki más él!

Nincs két teljesen egyforma pókháló.

Ha nem hibázol folyton, az annak a jele, hogy nem hozol létre semmi újat.

Készíts egy szép kollázst pozitív emlékekből egy beteg számára.

Az élet olyan, mint hegedűszólót játszani a nagyközönség előtt, úgy, hogy az ember menet közben tanul meg hegedülni.

Az ember életében mindig akadnak olyan emberek, akik, ha akarjuk, ha nem, belopják magukat a szívünkbe.

A harmonikus családi kapcsolatok egyik legfontosabb feltétele a tisztelet.

A múlt már elmúlt, a jövő még előtted áll.

Aki egyszer „úr”-nak született, annak a szívéből ki van véve az az erő, hogy saját magának „ura” lehessen. Az rabja a hajlamainak, az játéka a pillanatnak.

Jogod van ahhoz, hogy szabadon megválaszd, hol élsz.

Az az ember, akinek a szíve nem változott, senki másnak a szívét nem fogja megváltoztatni.

Azt hiszem, ha a telefonokban lehetne hallani még a hívás befejezése utáni 5 másodpercet is, mindenkinek jóval kevesebb barátja lenne.

Ajándékozz egy meditációs vagy relaxációs hanganyagot egy beteg barátodnak.

A kiejtett szó gyakran olyan, mint az eldobott kő, többet vissza nem fogható, és a repülés irányán már változtatni nem lehet.

Tanulj valami új dolgot, ami kihívást jelent számodra.

Az esti fényekért, amelyek varázslatossá teszik a várost.