Rengeteg módon lehet (…) egyedül az ember, még ha ilyen sokan veszik is körül.

Minél üresebb az élet, annál gyorsabban múlik az idő. A jelentéktelen sorsok úgy suhannak el az élet apró szépségei mellett, mint azok a vonatok, amelyek nem állnak meg minden állomáson.

Vannak az életben pillanatok, melyekből csak egy emlék marad lelkünkben: az, hogy boldogok valánk.

A megszokás (…) rögzíti (…) a hibát.

Megtehetjük, hogy csak hátrálunk és hátrálunk, amivel mindörökké sarokba szoríttatjuk magunkat, vagy előállhatunk, és akkor és ott találkozhatunk az ellenséggel, ahol mi akarunk.

Vannak emberek, akiknek van pénzük, és vannak emberek, akik gazdagok.

A legtöbb ember azzal tölti az életét, hogy menekül az elől, amitől fél.

Ha a hatalmasok játszmáját játszod, győzöl vagy meghalsz. Nincs középút.

Az ember mindig jobban fél attól a bajtól, amely érheti, mint attól, amely már utolérte.

Az út, amiről beszélsz, nem az, amin jársz.

Amikor megismételsz egy hibát, az többé nem hiba, hanem döntés.

Ami a valóságot illeti, az csak egy történet, amit mások meséltek nekünk a világról, és arról, hogyan kell viselkednünk benne.