Az élet már csak ilyen. Sokszor nagyon nem könnyű. Egyszerűen meg kell próbálnunk a legjobbat kihozni belőle.

Lacikát először viszik komolyzenei hangversenyre. A gyerek meglehetősen unja az egészet, fészkelődik, majd megkérdezi:
– Anyu, az mi annak a bácsinak a kezében?
– Az a nagybőgő.
– És ha sikerül végre kettévágnia, akkor hazamehetünk?

A zenének a férfiszívben tüzet kell szítania, és könnyet fakasztania a női szemből.

Az agresszív kismalac pingál valamit a nyilvános WC falára.
Megkérdi a farkas:
– Mit csinálsz malac?
– A falra festem az ördögöt.
– Szarva van?
– MONDOM FESTVE!!

Semmi nem úgy működik, hogy puszit adunk rá, és már nem is fáj.

Akkor tudhatjuk valakiről, hogy illik hozzánk, ha a dolgok, amelyeket nem kell elmondania, fontosabbak azoknál a dolgoknál, amelyeket el kell.

A sport olyan, mint a lottó, semmi másra nem jó, csak arra, hogy a munkásosztályt abban a hamis reményben ringassák, hogy egy napon kiemelkedhetnek sörvedelő, furgont vezető társaik közül.

A hiány olyan, mint egy sajgó pont a szívemben. Sokkal jobb érzés, mint amikor dühös voltam rá, vagy ami még rosszabb, amikor nem engedtem, hogy bármit is érezzek iránta. A hiánya az jelzi, hogy szeretem.

Adj egy esélyt az új napnak. Hagyd, hogy megmutassa neked a célodat, a feladatodat. Tudod, a reggelek éppen erre jók. Értelmet adnak az életnek a sötétség után.