



Sehol nem akarok lakni. Gyűlölöm a lehorgonyzott hajókat és a kikötőket. Én a tengerre akarok kifutni. (…) Az életre akarok rátalálni.


Az ember annak a századnak a gyermeke, amelyben született, s nem azé, amelyben eltemetik.
A székely fiú vacsora közben így szól az anyjához:
– Édesanyám, nem elég savanyú ez a káposzta.
– De hát fiam, ez nem savanyúkáposzta, hanem mákostészta.
– Annak elég savanyú.
Ostobaság megpróbálni a kezünkben tartani a világot, s egy teljességgel hamis biztonságban hinni, mert aki így él, azt felkészületlenül érik az élet viszontagságai.
Minden jó… Minden. Az ember azért boldogtalan, mert nem tudja, hogy boldog. Ennyi az egész. Ennyi, ennyi! Ha bárki rájön, azonnal boldog lesz, már abban a pillanatban.
A nő szíve a szemein át mutatkozik, álnoksága a tetteiben, ravaszsága a nyelve hegyén.
A technikától való félelem csak akkor múlik el, amikor sejteni kezded, hogy kell bánni vele.



