Hogyha nekünk a jó szerencse van megírva, magától is bekopog a házunkba!

Mindig a próba. Mindig a bukás. Sebaj. Kezdd újra. Bukj újra. Bukj jobban.

Egyik ember nem olyan, mint a másik? Mit számít, herceg-e vagy kocsis, ha helyén van a szíve meg az esze!

Furcsa, milyen könnyen mondunk ítéletet egy másik ember fölött, mindaddig, amíg nem hiányzik. Amíg el nem ragadja tőlünk a sors. És azért veszítjük el, mert soha nem is tartozott igazán hozzánk.

A szépség nem feltétlenül jár gyakorlati haszonnal, mégis úgy keressük, mintha a világ legfontosabb dolga lenne.

Az embereket könnyebb meghülyíteni, mint meggyőzni őket arról, hogy meg vannak hülyítve.

Egy átlagos személy 7 perc alatt alszik el.

Ha egyedül vagyunk, akkor az borzasztó helypocséklás.

A szokásos frázisok a barátságról. Kis veteményeskert a kihűlt érzések lávatalaján. (…) A szerelmet nem szabad barátsággal bemocskolni. Ha vége, hát legyen vége.

Megbecsülés, fény rang, dicsőség – bármily nagy értéket látnak mögöttük a többiek, tudd, hogy az emberség mindegyiknél nagyobb.

Sajátos bátorság kell ahhoz, hogy valaki beismerje a gyávaságát.