édesanyádért aki életet adott neked, táplált, tanított és támogatott.

A nyuszika sírva megy az erdőben. Találkozik a rókával:
– Miért sírsz, nyuszika?
– Megerőszakolt a medve.
– Mikor?
– Tegnapelőtt, tegnap, meg ma is oda megyek.

Nyugodt tempóban halad az autós a városban, amikor indexelés nélkül elévág egy nő. A sofőrnek minden tudására szüksége van, hogy elkerülje az ütközést. A következő lámpánál megszólítja a nőt:
– Hölgyem, nem tud indexelni?
– Indexelni tudok, csak vezetni nem.

Ha az élménygazdag élet a jelenben rövidnek, visszatekintve hosszúnak tűnik, a munkában épp ellenkező a helyzet: minél egyhangúbb, annál gyorsabban elszaladnak az évek.

Éltem – és ebbe más is belehalt már.

Nem érdemes a hibáinkat elkövetni, ha nem tanulunk belőle.

A boldogságunk vagy a boldogtalanságunk attól függ, ahogyan az eseményeket fogadjuk, és nem az események természetétől.

A sértegetés olyan, mint a tőr: fontos, hogy melyik irányba mutat, és hogy te magad hol állsz.

Közösen éltünk le éveket, s nem volt egy percünk, amely közös lett volna, annyira másképp rakódott le bennünk a múlt.