Nincs szörnyűbb erőszak az emberi természet ellen, nincs kegyetlenebb büntetés, mint ha megtiltjuk a bűnösnek – bármit követett is el – hogy arcát elrejtse szégyenében.

Amikor megszülöd a lányod, meglátod azt az embert, aki a halálod napján fogja majd a kezed.

Van, aki egyszerűen nem bír nekivágni az ismeretlennek. Inkább úszik együtt az ismert árral, semmint hogy belefulladjon az ismeretlen vizekbe.

Ki túl soká kíméli magát, azt végül a kímélet betegíti meg.

Az egész életünk azzal telik, hogy mondogatjuk, mennyire szeretjük ezt vagy azt az embert, miközben valójában csak szenvedünk, mert ahelyett, hogy elfogadnánk az erejét, állandóan csökkenteni próbáljuk, hogy beleférjen a világba, amelyet elképzelünk magunknak.

Megkérdezi Móricka az apukáját:
– Apa! Engem is a gólya hozott?
– Igen kisfiam!
– És anya szép volt?
– Igen kislányom!
– Akkor miért a gólyával szeretkeztél?

Úgy érzem, legjobb volna így maradni egy életen át: csak néznélek, boldogan, elégedetten.