A kemény sors legelőször is a szívet keményíti meg.

Autóvezetés közben egy férfi véletlenül megnyomja a dudát. Mivel a kislánya is vele utazik, odaszól neki:
– Bocsánat, csak véletlenül nyomtam meg!
– Tudom, apu! – mondja a kislány.
– Honnan? – kérdezi csodálkozva az apa.
– Onnan, hogy nem mondtad utána, hogy „Vadbarom!”

Egy szőke nő sétál a folyó partján, és meglát egy másik szőkét a túloldalon.
– Héé! Hogy tudok átmenni a másik partra? – kiáltja.
A másik szőke végignéz a folyón, majd visszakiált:
– Hiszen már ott vagy!

Ember vagyok csak, kizárólag az érzékeim számára hozzáférhető valóságban bízom.

Bizonyos foltok nem távolíthatók el az anyag megsértése nélkül.

Egyszerűbb panaszkodni, mint kiverejtékezni a megoldást. És vég nélkül – sokaknak és sokszor elismételve ugyanazt – panaszkodunk!

Gyakran csakis a testünkkel tudjuk megnyugtatni egymást, félelmeinket eloszlatni és lelki görcseinket kioldani.

A gabonakörök csodálóit cecerológusoknak nevezzük.

Nem látni azt, akit szeretünk – elvonási tünetekkel jár. Egész testével érzi az ember, hiányzik valami alapvető, mintha nem tudnál többé lélegezni vagy járni. Minden másnak csökken a jelentősége.