De mi értelme van egy férfi miatt szenvedni? Semmi. És a poklok kínját járjuk, ahol nincs nemesség és nagyság – csak a gyötrelem.

Quadozás, hószánozás.

Nem az a férfi mércéje, ahogyan kellemes és kényelmes percekben viselkedik, hanem az, hogyan állja meg a helyét vitákban, és hogyan oldja meg a kényes helyzeteket.

Mihelyt vállalod, a kockázat már nem is olyan ijesztő.

A magány a pesszimizmus melegágya.

Valamennyi jelentős felfedezést elszántság és tehetség hozott létre olyasmiből, ami a közvélemény szerint tévedés volt.

– Jean, kóstolja meg ezt a konyakot! Mit talál benne furcsának?
– Azt, hogy megkínált vele uram!

Legfőbb ideje, hogy a nagyanyja arra az unokájára legyen büszke, aki van neki, és nem arra, akit elképzelt magának.

Nem kétséges, hogy az emberek képtelenek úrrá lenni a találmányaikon; a legtöbb, ami telik tőlük, az, hogy kifejlesztik alkalmazkodókészségüket azokhoz az új viszonyokhoz, amelyeket ők maguk teremtenek.

Jobb megtudni, hogy ostoba voltam, mint vaknak maradni, és továbbra is ostobán viselkedni.

Vannak olyan századok, amikor a közvélemény a legrosszabb vélemény.

Még nem dőlt el a kérdés, vajon az őrültség nem a legmagasabb rendű intelligencia-e.