Ki nem próbál, se nem nyer, se nem veszt.
Ki nem próbál, se nem nyer, se nem veszt.
Két dolog van, amit többnyire csak visszatekintve ismerünk fel. Az ostobaság az egyik. A másik az alkalom, amit elmulasztottunk.
Az emberek örökké a holnapra készülődtek. Én nem hittem ebben. A holnap nem készülődött az emberekre. A holnapnak fogalma sem volt arról, hogy az emberek egyáltalán léteznek.
Nem érti, miért töltik sokan az egész életüket azzal, hogy szétzúzzák az utakat, amelyeken nem akarnak végigmenni, ahelyett, hogy azon az egyetlen úton járnának, amely elvezeti őket valahova.
Az anyós így szól a vejének:
– Ha annyira utálsz engem, miért van kirakva a képem a kandallótok fölé?
– Csak azért, hogy a gyerekeket elriasszam a tűzzel játszástól!
Vannak alkalmak, melyek, hogy úgy mondjam, túl jelentősek ahhoz, hogy kihasználják őket; akadnak dolgok, melyek semmi máson, egyedül magunkon szenvednek hajótörést.
Aki boldogtalan nem volt, nem tudja megbecsülni boldogságát.