A valóság csupán illúzió, bár nagyon kitartó.

A fontos dolgok mindig megmaradnak – ami elmúlik, az mind olyan dolog, amit fontosnak tartunk, de valójában haszontalan.

Rosszul teszed, ha dicsérsz olyan dolgot, amit nem értesz igazán, de még rosszabbul azt, hogyha szidod.

A férj meglátogatja a kórházban lévő anyósát. Miután hazament, megkérdezi tőle a felesége:
– Na, hogy van?
– Szépen gyógyul, de a reményt nem adjuk fel.

Minden ember élete ugyanúgy ér véget. Csak hogy hogyan élt, és hogyan halt meg, az, ami megkülönbözteti egyik embert a másiktól.

Egy szép napon majd hivatalosan is elismerik, hogy amit mi valóságnak kereszteltünk el, az még inkább illúzió, mint az álmok világa.

Rengeteg hazugság van a világon és a legrosszabb benne az, hogy a fele igaz.

Két embernek össze kell csiszolódnia, fel kell ismerniük az együttélés csapdáit, elkerülni azokat, mindenféle módon kedvezni a másiknak, figyelembe venni létezését.

Általában nem magával a mohósággal van baj; ez is csak a jólétet segíti elő. Mi értelme, ha egy kicsit sem tudjuk élvezni?

A nők igen bonyolultak, még egy pszichiáternek is.

Tűzd ki célodul, hogy mindennap csinálsz valamit, amihez nincs kedved. Aranyszabály ez, ha meg akarod tanulni, miként teljesítheted fájdalommentesen a kötelességed.

– Ki az abszolút hidegvérű?
– ???
– Aki kijön egy lángoló házból, szájában cigivel, és még tüzet kér…

Az időhiány valójában a fontossági sorrend hiánya.