- Utolsó napján ennek az évnek a szerencsemalackák megint útra kélnek. Azt kívánom néked, hogy ha arra járnak, térjennek be hozzád, s maradjanak nálad!

Kelj fel párnáidról, szép ibolyavirág!
Nézz ki az ablakon, milyen szép a világ!
Megöntözlek szépen az ég harmatával,
Teljék a tarisznya szép, piros tojással!

Én a kertész fia vagyok,
kislányokat locsolgatok.
Gyere, kislány, el ne hervadj,
Jó kölnivel meglocsollak!

Húsvét másnapját
örömmel köszöntjük,
Ha tojást nem adnak,
Mindnyájat leöntjük.
Íme itt a kölni!
Szabad-e locsolni?

Virágot kerestem
Pirosat, fehéret,
Bokrétába kötöm
S odaadom néked.
Nem is kívánok én
Érette egyebet
Csak édesanyámat (csakhogy nagymamámat)
Az Isten tartsa meg.

Zöld erdőben jártam
Kék ibolyát láttam.
El akart hervadni
Szabad-e locsolni?

Húsvét hétfő reggelén mosolyog az ég is,
Adjatok egy fél decit, mosolygok majd én is.

E szép házba nyitottam,
Nefelejcset találtam.
Nem hagyhatom hervadni,
Meg szabad-e locsolni?

E háznak van rózsabokra,
megöntözném, hogy virulna.
A kis kertész fáradsága,
egy pár tojás a váltsága.

Én kis kertész legény vagyok,
Rózsavízzel locsolkodok.
Úgy locsolom a lányokat,
Mint kertész a virágokat.

Ajtó mellett állok,

Piros tojást várok.
Ha nem adják párjával,
Elszökök a lányával!

Van-e kislány itt a háznál?
Jó reggelt kívánok!
Megöntözném rózsavízzel,
mint a kis virágot!
Olyan szépek lesznek tőle,
mint a kis tündérek,
de ha lehet, cserébe egy
piros tojást kérek!

Ajtó mögött állok,
Piros tojást várok.
Ha nem adtok, lányok,
Estig is itt állok!