Néha az a legokosabb, ha hagyjuk a csudába a dolgokat.

Ha két rokonlélek egymásra találva feltárja belsejét, sorsuk el van döntve.

Minden nyomorúságunk annak tudható be, hogy képtelenek vagyunk csendben, egymagunkban ücsörögni egy szobában.

Amikor az vagy, ami nem vagy, akkor ami te vagy, az nem te vagy.

Milyen áldás, hogy az idő elcsitítja a bosszúvágyat, enyhíti a haragot és a gyűlöletet!

Az élet megy tovább. Ez jó, nem? A harag lassan elmúlik. A sebek begyógyulnak. De ha hagyod, hogy ez megtörténjen, azzal egy kicsit a lelked is meghal.

Fallabdázz.