Alaposan téved, aki azt hiszi, hogy meg tud lenni önmagában is, hogy nincsen szüksége senkire; de még nagyobbat téved az, aki úgy gondolja, hogy őnélküle nem lehetnek meg a többiek.

Az erény mindig fényt sugároz magából, még az ínség bajain és szűk nyílásain keresztül is.

Egy néger és egy fehér ember egymás mellett utaznak egy repülőn. A fehér megéhezik és elővesz egy banánt. Mire a néger:
– Az mi?
– Ez egy banán!
– Ugyan, ez nem banán! Nálunk 3 kilós banánok nőnek!
Elteszi a fehér a banánt, elővesz egy narancsot. Mire a néger:
– Az mi?
– Ez egy narancs!
– Ugyan, mifelénk strandlabda méretű narancsok nőnek! – dicsekszik a néger.
A fehér elővesz egy paradicsomot, mire a néger megkérdi:
– Az mi?
– Ez? Ribizli!

A boldogság forrása nem rajtunk kívül, hanem bennünk van.

– Jean, hallotta, hogy tegnap elütöttek egy kéményseprőt?
– Hát ez rettenetes! Már a háztetőn sincs biztonságban az ember!

A körforgásban nincsenek győztesek és vesztesek: csak állomások, amelyek egymást követik. Az ember szíve akkor lesz szabad, amikor ezt megérti.

Később majd megpróbálom, hogy elmondjam neked, mennyire szeretlek. De most csak érezni tudom.

Megy a sánta és a dadogós az úton. Azt mondja a dadogós:
– Tte sá-sá-sánta ttu-tudod, ho-hogy nnem ssá-sántitanál?
– Hogy?
– Hha aaz eegyik ll-lábaddal aaz úú-úton, a mm-másik llábaddal a pp-padkán mmemennél.
– Te dadogós. Te tudod, hogy nem dadognál?
– Hhohogy?
– Ha befognád a pofád!

Legyünk hálásak azért, ami van, és ne arra ácsingózzunk, amiről azt képzeljük, hogy kéne.

Ha élni akartok, tanuljatok meg úszni. A boldogság ott van valahol a túlsó parton, és azt senki nem hozza át a ti szép szemetekért.

Minden nap elveszett, amelyben legalább egyszer nem táncoltál. És minden gondolat hamis, amelyen legalább egyszer nem nevettél.

Akiket szeretünk, azoknak majdnem mindig nagyobb hatalma van rajtunk, mint magunknak.