Gyermeknek játékért, leánynak sirásért ne süvegelj.
Gyermeknek játékért, leánynak sirásért ne süvegelj.
Aki jó cselekedetekre szánja el magát, nem számíthat arra, hogy az emberek eltakarítják az útjából az akadályokat. Sőt el kell viselnie, hogy újabbakat gördítenek elébe.
Ez a valóság: az emberek olyan halott szeretethez ragaszkodnak, amely valaha élő volt.
Közismert dolog, hogy semmi nem tudja leginkább elrontani a kedvünket, mint az, ha nem egyenként nézünk szembe a gondjainkkal, hanem valamilyen okból összegezni próbáljuk őket.
– Miért sírsz, kisfiam? – kérdi a szomszéd néni Mórickát.
– Mert apa verést ígért az ikertestvéremnek!
– Ilyen jószívű testvér vagy? Ennyire sajnálod?
– Dehogy! Csak apa sosem tud minket megkülönböztetni.
Saját létezésünk ténye is majdnem túl meglepő ahhoz, hogy elviselhető legyen.
Sportolj!
Egy fickó odamegy a leparkolt kocsijához, de észreveszi, hogy az oldala be van nyomva és egy cédula van az ablaktörlő mögé dugva.
Elkezdi olvasni a papírt, amin ez áll:
„Jó napot. Én mentem neki a kocsijának, és most vagy tíz kíváncsi férfi áll körülöttem, azt gondolva, hogy az adataimat írom le.”
Az emlékezet nagyon furcsa dolog. Néha megmagyarázhatatlanul megmaradnak benne a dolgok, amikről magunk sem hisszük, hogy megmaradtak.
A házasság – tudomány. A házasságnak állandóan harcolnia kell egy mindent fölfaló szörnyeteg, a megszokás ellen.