Egy régi közhely szerint mindig elpusztítjuk, amit szeretünk – nos, akárhogy nézzük, ez fordítva is igaz.

Új tanárnő érkezik az iskolába. Az első nap után kiborulva megy be az igazgatóhoz:
– Igazgató úr, nem bírok az egyik gyerekkel, állandóan azt ismételgeti, hogy „meghúzlak, meghúzlak, meghúzlak…”
– Melyik az, a Móricka? Az a kis vörös, az első padban?
– Igen!
– Az meg is fogja…

a pozitivitásért.

Nagyra értékelem a saját szabadságomat, tehát a tiedet is tiszteletben tartom.

a kiteljesedés érzéséért, amikor abbahagyod a halogatást és végre elvégzed az elvárt feladatot.

Ezen a földön mindenkinek megvan a maga kincse, ami rá vár. De ne felejtsd el, hogy csak az talál igazi kincset, aki a szívére hallgat.

Bolond, aki a bánatot táplálja ahelyett, hogy éhen veszejtené.

Ha az ember nem tudja, mit akar, (…) könnyen úgy végzi, ahogyan sohasem akarta.

Az ember az egyetlen állat, amely pirulni tud – és okkal.

Valójában soha senki nem tudja, hol érnek véget a dolgok, vagy véget érnek-e egyáltalán.