Kolozsváron János és Pista kocsmázni mennek. Futva közeleg feléjük egy úr:
– Legyenek szívesek, mondják meg, hol van az állomás. – kérdi románul. Mire János:
– Mi nem tudni.
Az úr továbbszalad, Pista pedig megkérdi:
– Te János, miért nem mondtad meg, hogy hol van az állomás? Lekési az az ember a vonatot!
– Hagyd csak! Azt mondják, hogy már 2000 éve itt vannak, tudhatnák, hogy hol van az állomás!

Ahogy vétkeztünk, úgy szenvedünk.

A fontos dolgok mindig megmaradnak – ami elmúlik, az mind olyan dolog, amit fontosnak tartunk, de valójában haszontalan.

– Szia! Érdeklődni szeretnék, hogy mikrohullámú sütőtök van?
Erre az eladó hátrakiabál:
-Béla gyere ki, itt van valami elmebeteg aki valami mikrohullámú sütőtököt keres!

A sértegetések azoknak az „érvei”, akiknek nincsen igazuk.

Szeressétek a rosszat is – a jót könnyű szeretni. Nincs önmagában jóság vagy gonoszság; ember van csupán, aki az útját járja.

Aki szerényen és nyíltan elismeri, hogy nem volt igaza, nagy előnyt szerez magának.

Óvakodj attól, ki távol lévő barátját ócsárolja.