Az én szekerczémnek is van foka.
Az én szekerczémnek is van foka.


Az ember áthidalja a saját félelmét, ha látja a másikét. Ez sokat segít az életben.
A lelki szépség oly varázsfényt kölcsönöz az ember egész valójának, hogy az egyszerű megjelenésével meghódítja a szíveket, és barátokat szerez anélkül, hogy tudná.
Valósággá válik, amit az emlékezetünkben megváltoztatunk, akár ismerjük ezt a valóságot, akár nem.
Boldog vagyok és szenvedek. Boldog vagyok, hogy miatta szenvedhetek, s imádom az ő fájdalmát, mert szerelmének jele…
– Tudod, milyen az igazán jó anyós?
– Milyen?
– Olyan, mint a lámpa.
– Hogy-hogy?
– Egyszerre lóg és ég.
Segíts egy személynek a kocsijához vinni, amit vásárolt.
Két szőke szépség beszélget:
– Tudod, hogy holnap rendezik a városi szépségverseny döntőjét?
– Persze – mondja a másik. – Tegnap éjszaka már meg is nyertem.


A szívem természetéből adódóan nyitott és együttérző. Mivel azonban félek a fájdalmas érzésektől és helyzetektől, korlátokat állítok, hogy megvédjem magam.
Nem gáncsolok és nem dicsérek, csupán megfigyelek.
Nem a tudásban van a boldogság, hanem a tudás megszerzésében.
– Hívja a mentőket, Jean!
– Mi baj, uram?
– Elütötte az óra az éjfélt.



