Nem kell hozzányúlni a bálványokhoz: a kezünkön marad az aranyfesték.

Ki nem állhatom azokat az embereket, akik kalitkába zárják a madarakat, hogy csak nekik énekeljenek. Hagyd meg a szabadságom és szeress.

A mennyország egy tündérmese azoknak, akik félnek a sötéttől.

A harag mindig félelemből fakad, a félelem pedig abból, hogy attól félünk, elveszítünk valamit.

Az álmok az elfojtott vágyak megnyilvánulásai.

Csak a mesékben engedhetik meg maguknak a hercegnők azt a luxust, hogy a hercegre várjanak, aki eljön értük a hófehér paripán, és megmenti őket. A való életben saját maguknak kell kirontaniuk a koporsóból és menteni, ami még menthető.

A fogorvoshoz új beteg érkezik. A doki ismerősnek találja. Figyelmesebben megnézi, majd felvidulva mondja:
– Örvendek! Ön volt az a rendőr, aki tegnap megbírságolt a parkolóban ugye?

Vajon mikor tudja meg a baba, hogy anyjának jólesik, ha ő rámosolyog?

Az 1687 előtt készült órákon csak egy mutató volt: az órákat jelző (jelenleg) kismutató.

Akkor ismerjük fel a nagy szerelmet, amikor rádöbbenünk, hogy az egyetlen ember a világon, aki vigaszt nyújthatna, épp az a személy, aki a fájdalmat okozta.