Minden befejezettet megcsodálunk, minden leendőt lebecsülünk.

Egy hibák halmozásából álló élet nemcsak becsülendőbb, de hasznosabb is, mint egy tehetetlen élet.

Az éhezésnél, a szomjazásnál, a munkanélküliségnél, a szerelmi bánatnál, a vereségnél – mindennél – rosszabb, ha úgy érezzük, hogy senkit, de senkit nem érdeklünk.

Késő a takarékosság, amikor már fogytán a vagyon.