Rengeteg (…) ember van, aki nem tud felejteni, és minden reggel bemagolja gyerekkora, ifjúkora sérelmeit, és húzza maga után, mint egy hosszú sleppet.

A nő közönséges teremtmény, akit képzeletben fölmagasztosítottál.

Nem kényszeríthetnek arra, hogy munkaidőn kívül is részt vegyél munkahelyi eseményeken.

Ajándék vagy a körülötted lévőknek.

A munkád nem gondoskodik majd rólad, ha beteg leszel. A barátaid viszont igen. Hívd is fel őket!

Túl élnél egy zombiapokalipszist is.

Vegyél részt nyílt napokon vagy találkozókon, ahol új emberekkel ismerkedhetsz meg.

Az ihletre várni időpocsékolás. Kezdj neki, a többi majd jön magától.

A barát dolga az is, hogy szemére vesse barátjának, ha ostobaságot akar elkövetni.

A szerelem két ember közös ostobasága.

Favágó mondta, hogy csak egy ágat vágott le, de a fa kidőlt.

A valóságok bizonyára erős gránitkövek, de a legnagyobb karrierek mégis a látszatokon épültek fel.

Néha könnyebb olyan valakit szeretni, akinek vannak megbocsátani való hibái, hogy cserébe ő is megbocsássa a tieidet.

Azok az emberek, akik jót tesznek másokkal, nem hasznosak akarnak lenni, hanem érdekes életet akarnak élni.

Mindenki a maga módján különleges, még ha nem is mindig látjuk.

A skót feleség mondja a férjének:
– Vennünk kellene egy függönyt az ablakra, mert a szomszéd mindig kukucskál, amikor a lányunk vetkőzik.

– Tudod mit asszony? Inkább te vetkőzzél az ablak előtt, és akkor majd ő vesz függönyt az ablakára!

A csillogó hóért, amely varázslatos téli tájat teremt.