Szomszédságban megesik az összezördülés.
Szomszédságban megesik az összezördülés.
Amíg dicsérnek, gondold csak mindig azt, hogy még nem vagy a saját utadon, hanem a másén.
A borban bölcsesség van, a sörben szabadság, a vízben pedig baktériumok.
Az ember ott kezdődik, hogy teremt valamit, ami nincs. Valakinek lenni a semmiből. Nem a legkisebb, hanem a legnagyobb ellenállást keresni. Csak azt érdemes megcsinálni, ami lehetetlen.
Arra gondolunk legtöbbször, akit legjobban szeretnénk elfelejteni.
Fia született székelynek. Eltelik pár év, a gyerek már jár, mosolyog, játszik. Egyetlen baj, hogy nem beszél. Betölti a hat éves kort, de semmi.
Aggódnak a szülők, orvoshoz is viszik. Az mindent rendben talál, a némaság oka számára is titok.
Az idő múlik, végül is a szülők beletörődnek. Ha nem beszél, hát nem beszél, akkor is az ő fiacskájuk.
A gyerek 14. születésnapján, ebédelni ül össze a család. A tányérokban gőzölög a húsleves.
Egyszer csak megszólal a gyerek:
– Sót!
Az egész család meglepődik.
– Jaj, de boldog vagyok! csapja össze a kezét az anyja. – Te beszélsz fiam?
– Beszélök.
– Hát az isten szerelmére, eddig mér nem mondtál semmit?
– Eddig ölég sós vót a leves.
Minden szakadékot lejtő előz meg.
Ha az ember meggondolja, talán a ki nem mondott szavak még fontosabbak, mint a kimondottak.
Irigységünk mindig tovább tart, mint azoknak a boldogsága, akiket irigylünk.




Szőke nő elmegy autóvezetésből vizsgázni. Hazaér. Mire megkérdezi a barátja:
– Na, meghúztak?
Mire a nő:
– Ja! Hárman is, de legalább megvan a jogsi!