Nem sokat hoz a táncz a konyhára.
Nem sokat hoz a táncz a konyhára.


Az idő mindent fölfedez, semmit sem hagy rejtve, de napfényre hozza, még ha a föld mélységes mélyébe rejtőzött is.
Éjszaka megszínesedik minden. Semmi sem nehéz, azt hisszük, mindent legyőzhetünk, és az elérhetetlent pótolják az álmok.


A mai napon ne ítélj meg senkit.
Se nem hosszú, se nem rövid, hanem a tárgyhoz mért beszédre van szükség.


Ha szerető családban nősz fel, humoros, józanul gondolkodó, a világra nyitott szülők mellett, nem szigetelődsz el, hanem egy meleg fészekben érzed magad.
Ha szeretsz, de néha eleged van, ha nem tudsz nélküle élni, de időnként untat, sőt gyűlölködsz, azt kívánod, bár menne el… Mindezt fojtsd el magadban!


Ember bemegy a vendéglőbe és levest kér:
– Pincér! Kóstolja meg ezt a levest!
– Miért? Talán légy van benne???
– Nem, csak kóstolja meg!
– Ne tán el van sózva??
– Nem, csak kóstolja meg!
– Jó, de hol a kanál??
– Hoppáááááá!
Találj egy helyet önmagadban, ahol ott van az öröm, és az öröm legyőzi a fájdalmat.