Apródonkint elfogy a tömött tárház is.
Apródonkint elfogy a tömött tárház is.


– Jean, kaparászik a negró?
– Nem, uram.
– Akkor egész éjjel egy csótányt szopogattam…
A mosolyban egymásra találunk, nyelvek, kasztok, pártok felett.








Nagypapa dicsekszik az unokáknak a vadászélményeivel.
– Afrikában vadásztál, nagyapa?
– Igen, kisunokám!
– És mit lőttél?
– Hát sok zebrát, oroszlánt, meg nópliz-t.
– Nópliz? Az milyen állat?
– Fekete a bőre, két lábon jár, és azt mondogatja, hogy „No, please”, „no please!”
– Mit mond a szőke nő a barátjának?
– ???
– Drágám, kivüről lehet, hogy szőke vagyok, de belülről sötét.


Legyen szíved, mely sosem válik kővé, legyen kedved, mely sosem gyullad haragra, és legyen érintésed, mely sosem bántalmaz.
A férfi bemegy a temetkezési vállalkozóhoz:
– Szeretném elhamvasztani az anyósomat.
– Semmi gond, holnap ideszállítjuk.
– Nem kell, itt áll a kapuban.
Nincs olyan rejtett titok, amely napvilágra ne kerülne.