Két rendőr beszélget:
– Mondd haver, honnan van ilyen szép házad és autód?
– Lottózom és közben egy lóherét dörzsölök a kezemben.
– Ezt én is kipróbálom!
Másnap találkoznak:
– Hát nem vált be a terved! Az a hülye állat megrúgott!

Semmi sem fontosabb, mint hogy az embernek az érthetetlennel állandó kapcsolata legyen.

A gyász és a lezárás természetes dolog ilyen fiatal korban is. Nem bűn az, ha valaki tovább él, és mer boldog lenni. Attól a halottak emléke nem lesz kevesebb.

Nem olyannak kell ábrázolni az életet, amilyen, nem is olyannak, amilyennek lennie kellene, hanem olyannak, ahogy álmainkban megjelenik.

Az agresszív kismalac biciklizik az erdőben. Véletlenül nekimegy egy fának, és egy hatalmasat esik. Az erdei állatok köré sereglenek, és sajnálkoznak:
– Jaj kismalac, nagyon megütötted magad? Nagyon fáj?
Mire a kismalac:
– Kuss! Én így szoktam leszállni!

Számítgatás, érvek és ellenérvek méricskélése közben elmúlik az élet, anélkül hogy bármi is történne.

A nyugatot nem parlamentek, hanem a bankok irányítják.

Néha nem tudom, hogy az életem ennyire bonyolult-e, vagy csak túl sokat töprengek a dolgokon.

– Pistike, már megint elkéstél! Mi ennek az oka?
– Tanár úr, a közlekedési táblák!
– Na ne nevettess már! Hogy lehetne a késés oka egy tábla?
– Úgy, hogy ki volt rá írva: „Vigyázat, iskola! Lassítson!”

Életemben először kóstoltam bele abba, amit bosszúállásnak hívnak. Eleinte olyan íze volt, mint valami erős, zamatos bornak. Utóíze azonban undorító, fémes, poshadt, mintha mérget ittam volna.

Valójában mindenki magára maradt a tömegben.

Az ember csak egészen kicsiny feladatot kap, és bajunk az, hogy túl sokat akarunk megoldani, ahelyett, hogy a kicsinyt észrevennén

Amit titokban akarsz tartani, ne mondd senkinek.

Nem az a tény tesz boldoggá, hogy mid van, ki vagy, hol vagy, mit csinálsz – csakis az, hogy mit gondolsz minderről. 

Mások rosszindulatú beszéde rólunk gyakran tulajdonkép nem is nekünk szól, hanem olyan bosszúság nyilvánulása, amelynek egész más okai vannak.