Életed rendbetételének belülről kell fakadnia. Nem kell másokra várnod, hogy életedet ráncba szedjék. Amint mozdulsz, a világ is mozdulni fog.
Sohasem akarunk keresztülesni azon, amin keresztül kell esnünk ahhoz, hogy azzá váljunk, amivé válni szeretnénk.
Elég középszerű ember van a világon, akik anélkül égnek ki, hogy valaha is lángoltak volna.
Sok embernek bátorságra van szüksége, hogy a szülői ház nyomásának ellenálljon, és kövesse álmait.
Ha változtatni akarsz az életeden, ahhoz meg kell változtatnod a viselkedésedet!
A szeretet bátorság, és nagyobb bátorságra van szükség ahhoz, hogy valakinek azt mondjuk, hogy „szeretlek”, mint arcul ütni.
Bármilyen szituációban is vagyunk, azért vagyunk ott, mert abból valamit tanulnunk kell. Hiszen azért sodródtunk oda!
Ha az életben mindig ugyanazt csinálod, akkor az élettől mindig ugyanazt az eredményt kapod!
Amikor kergeted a dolgokat, azok elszaladnak. (…) Ha kétségbeesetten akarsz valamit, akkor semmi sem sikerül!
A boldogság abból származik, amikor arra koncentrálunk, ami van, és nem arra, ami hiányzik.
A félelem gyilkol. (…) Ha arra koncentrálsz, amitől félsz, akkor katasztrófaképeket alkotsz a fejedben, melyek egy katasztrófa felé fognak kormányozni.
Mindenki, aki besétál az életedbe, megtanít valamire. Még akkor is tanítanak téged, ha az agyadra mennek, mert ilyenkor megmutatják határaidat.
A pozitívan gondolkodók azt képzelik el, amit el akarnak érni, nem pedig azt, amitől rettegnek. Azt kapod, amire gondolsz.
Ha van valami olyan az életedben, amit nem akarsz, akkor ne aggódj tovább miatta, és ne is beszélj róla! Az energia, amit belefektetsz, életben tartja. Ne fektess bele több energiát és el fog tűnni!
Az okoz igazán örömet, ha kimondhatjuk, ami a szívünkön van, kockázatot vállalunk, és fejest ugrunk az életbe. Nem fog mindenki kedvelni, de te azt kedvelhetsz, akit csak akarsz.
Ahhoz, hogy találj valamit, keresned kell! Ha elvesztetted életed irányát (…), hagyj magadnak némi időt, hogy megvizsgáld, mi számít neked igazán.
Úgy tűnhet, hogy mások állnak boldogságunk útjában. Valójában mi állunk ott, mert mi választjuk meg, hogy hogyan viszonyulunk az emberekhez.
A családban megtanuljuk értékelni az embereket attól függetlenül, hogy hogyan néznek ki, vagy mit tudnak értünk tenni. Megtanulunk a belsőnkből szeretni.
A kép, amit magadról elképzelsz, tett azzá, aki ma vagy. Ha megváltoztatod ezt a képet, akkor a képpel együtt te is megváltozol.
A lelki béke abból származik, ha megértjük és elfogadjuk, hogy kevesen látják pont olyannak a világot, mint amilyennek mi.
Az emberek dalokat írnak arról, hogy „énekelnek az esőben”, de a valóságban, amikor bőrig áznak, akkor csak siránkoznak.