Szerző: Blaise Pascal
-
Borzalmas látni, hogy valaki semmiségekért remeg, és ugyanakkor érzéketlen a legnagyobb dolgokkal szemben.
-
Ha valamely kérdésben nem látunk világosan, jó, ha van valami közös tévedés, amelyet mindenki elfogad.
-
A szív érveit az ész nem ismeri.
-
Akinek nincs szíve, az csak a fülével hallgat.
-
Szeretnétek, hogy jót gondoljanak rólatok az emberek? Ne mondjatok jót magatokról!
-
A szeretet vagy a gyűlölet megváltoztatja az igazságot.
-
Az ember sem nem angyal, sem nem állat, s a legnagyobb baj az, hogy aki angyal akar lenni, állattá lesz.
-
Sokszor szeretsz olyat, aki nem is sejti érzelmeidet, és mégis oly` hű maradsz hozzá, mintha szerelmed viszonozva lenne.
-
Ha eredményesen akarunk valakit megcáfolni, bebizonyítva, hogy téved, előbb vizsgáljuk meg, melyik oldaláról szemléli a dolgot, mert arról az oldalról tekintve rendszerint igaza is van.
-
Nincs semmi, amit ne tudnánk természetünkké tenni: nincs semmi, amit ne tudnánk elveszíteni.
-
Egy semmiségtől is megvigasztalódunk, mert egy semmiség is lesújt minket.
-
A szívnek megvannak a maga indokai, amelyeket az indokló értelem nem ismer.
-
Az embert általában könnyebben meggyőzik azok az érvek, melyekre ő maga talált rá, mint azok, melyek másoknak jutottak eszébe.
-
A helyes észjárásnak sokféle fajtája van; egyesek helyesen gondolkoznak egy bizonyos gondolatkörben, de a másikban badarságokat követnek el.
-
Ha az ember elsőül önmagát tanulmányozná, rájönne, mennyire képtelen önmagán túljutni.
-
Minél bölcsebb és jobb egy ember, annál több jót vesz észre az emberekben.
-
A kedves szavak nem kerülnek sokba, mégis sokat érnek.
-
A szeretetnek egy csöppje többet ér, mint az értelem óceánja.
-
Minden nyomorúságunk annak tudható be, hogy képtelenek vagyunk csendben, egymagunkban ücsörögni egy szobában.
-
Nincs olyan erős mágia a világon, amely boldogságot adna az embernek.
-
A szerelemben a hallgatás gyakran mélyrehatóbb szónok, mint a szó.
-
A testi fájdalom csak a lelki fájdalom büntetése és tükörképe.
-
Ha mindenki tudná, mit beszélnek róla embertársai, nem lenne négy barát se a világon. Kiderül ez azokból az összeveszésekből, amelyeket a néha visszamondott, tapintatlan pletykák okoznak.
-
Tudnunk kell, mire vagyunk képesek; több vagyunk a semminél, de nem vagyunk minden.
-
Az idő azért hoz gyógyulást a fájdalmakra és a viszályokra, mert az ember közben változik, többé nem ugyanaz a személyiség.
-
Kétféle ember él, az igaz, aki azt hiszi, hogy bűnös, és a bűnös, aki azt hiszi, hogy igaz.
-
A titkolt szép cselekedetek a legbecsesebbek.
