A férfi, aki napfénynél normálisan szeret, holdfénynél őrjöngően imád.
Az értelmes ember kiverekszi a maga helyét, a többi elhull. Ez a társadalmi törvény.
Nincs annál nagyobb boldogság, mint amikor két kéz először szorítja meg egymást; amikor az egyik azt kérdezi: szeretsz? S a másik azt feleli: igen, szeretlek.
Elérkezik az az idő, amikor el kell válni! Az öregek meg a fiatalok nem szoktak együtt maradni!
Sohase ártsuk magunkat mások dolgába. Elég kinek-kinek a maga lelkiismerete. Ennek általános szabálynak kéne lenni.
A csók úgy lobban fel, mint a villám, a szerelem úgy süvít el, mint a vihar, aztán az élet megint nyugodt lesz, s folyik tovább, épp úgy, mint azelőtt.
Érzelmeinkben vannak titkok, amiket a józan ész semmiképpen nem fejthet meg.
Látja… az élet nem olyan jó… de nem is olyan rossz, amilyennek hisszük.
Talán a szerelem is legenda, a lélek legendája, amelyben némelyek ösztönösen hisznek, mások meg addig töprengenek rajta, míg a végén ők is csak hisznek benne.
Mindenki kibírhatatlan (…), csak azok elviselhetők, akik tetszenek nekem, azok is csak azért, mert tetszenek nekem.
Az ember sose ismeri meg azokat, akiket őrülten imádna.
Látod, kislányom, ez a legjobb a világon! A tűz, az otthoni tűz, s körülötte kedveseink. Ez mindennél több!
Ábrándjainkat néha olyan szomorúan siratjuk, mint a halottakat.
Egy törvényes csók sosem ér fel egy lopott csókkal.
Bármilyen ádáz és kemény a sors, lehet-e nem remélni, ha odakint szépen süt a nap?
Mi nők, amit nem tudunk, azt legtöbbször kitaláljuk.
Ha van valakiben eredetiség, mindenekelőtt azt kell kibontania, ha nincs, akkor valamiképpen meg kell szereznie. A tehetség: sok-sok türelem.
A szerelem szavai mindig egyformák, csak az adja meg az ízüket, hogy milyen ajakról hangzanak el.
A boldogság önző, nem szereti az idegeneket.