Marcel Proust

  • Az elmúlt dolgok

    Az elmúlt dolgok emlékei nem szükségszerűen úgy emlékeznek a dolgokra, ahogy voltak.

  • Az ember

    Az ember sose tudja, mikor boldog. Sose vagyunk oly boldogtalanok, mint amilyennek hisszük magunkat.

  • Az igazi felfedezőúthoz

    Az igazi felfedezőúthoz nem más tájakra van szükség, hanem új szemre.

  • Az az elképzelésünk

    Az az elképzelésünk, amelyet egy-egy ismerősről tartós módon formáltunk, jó időre süketté vagy vakká tesz vele szemben.

  • Az emberek

    Az emberek nem változnak meg egyik napról a másikra, s egy új rendben mindig a régi folytatását keresik.

  • Ahhoz

    Ahhoz, hogy a valóságot valahogyan elviselhessük, mindnyájunknak kell magunkban néhány kis bolondságot melengetnünk.

  • Ugye

    Ugye, milyen jóleső a csönd; sebzett szíveknek csak a homály és a csend való.

  • Vannak a lelkünkben

    Vannak a lelkünkben bizonyos dolgok, melyekhez nem is tudjuk, mennyire ragaszkodunk. (…) Mert a bukástól vagy a szenvedéstől tartva, nap mint nap halogatjuk, hogy birtokba vegyük őket.

  • Egyik ember

    Egyik ember nem olyan, mint a másik? Mit számít, herceg-e vagy kocsis, ha helyén van a szíve meg az esze!

  • Legyünk figyelemmel

    Legyünk figyelemmel azokra, akik boldogságunk okozói, kertészek ők: virággal borítják be lelkünket.

  • A szerelemben

    A szerelemben nincs nyugalom, mert az, amit elértünk, csak egy újabb kiindulópont ahhoz, hogy még többre vágyódjunk.

  • Azok a helyek

    Azok a helyek, ahova vágyunk, mindig több tért foglalnak el az igazi életünkben, mint az a hely, ahol tényleg vagyunk.