Szerző: Francois Mauriac
Bejelentkezés szükséges.
-
Minél inkább kezdtem hinni a magam jelentőségében, annál inkább éreztetted velem, hogy semmi sem vagyok.
-
Ha egyszer elindultunk, az olyan, mintha már meg is érkeztünk volna!
-
Nem, nem igaz, egy szerelemnek soha nincsen teljesen vége… Gyűlölnöm kellene őt, de lenyűgözve tart a fájdalom, amelyet okozott nekem.
-
Valakit szeretni azt jelenti: egy mások számára láthatatlan csodát látni.
-
Mindannyian, férfiak, asszonyok, gyengédek vagyunk, ha mi szeretünk, és sohasem vagyunk gyengédek, ha bennünket szeretnek.
-
Boldog vagyok és szenvedek. Boldog vagyok, hogy miatta szenvedhetek, s imádom az ő fájdalmát, mert szerelmének jele…
-
Akik a legközelebb vannak hozzánk, azokat ismerjük a legkevésbé.
-
Nincs szerelem és nincs barátság, amely ha keresztezi sorsunk, ne hagyna bennünk örökre valamilyen nyomot.
-
A fiataloknak nincs senkijük, akiknek kiönthetnék a szívüket. Oly ritkán bukkannak a húszévesek olyanra, aki meg is hallgatja, meg is érti őket.
-
Az emberek azonnal elviselhetőek lesznek, ha megbizonyosodunk róla, hogy elhagyhatjuk őket.
-
Azoknak, akik képtelenek a szeretetre, semmi sem fáj igazán.
-
A legközepesebb tehetségű emberek is bizonyos nagyságra tesznek szert a pusztító erejük által.
-
Nincs a világon olyan szeretet, amely teljességgel érdek nélkül való. Akármilyen keveset, de várunk valamit viszonzásul azért, amit adunk.
-
Minden perctől új gyönyört kell kapnunk, mást, mint amit addig élveztünk.
-
A kamasz kudarca az, ha hagyják, hogy meggyőzzék a tulajdon nyomorúságáról.
-
Ami az övé volt, nem számít; csak annak van értéke, ami sose lesz az övé.
