Milan Kundera

  • Csakis

    Csakis azt a szerelmet mondhatjuk szerelemnek, amelynek a végén a halál várakozik.

  • Az ember értéke

    Az ember értéke abban rejlik, amiben túlnő önmagán, amiben önmagán kívül létezik, abban, ami másokban megmarad belőle, és amit másoknak jelent.

  • Amikor

    Amikor a szív szól, az észnek nem illik akadékoskodnia.

  • A szerelem

    A szerelem önmagunk elvesztett felének a sóvárgása.

  • Úgy szeretni

    Úgy szeretni, hogy nem várok cserébe semmit, beérni jelenlétével. Szeretni őt a saját világában, a megváltoztatás szándéka nélkül.

  • Ami

    Ami akaratunkon kívül történik, azt nem könyvelhetjük el személyes kudarcként vagy érdemként.

  • Akit együttérzésből

    Akit együttérzésből szeretünk, azt nem szeretjük igazán.

  • A boldogtalanság

    A boldogtalanság pillanataiban az ember abban keres vigaszt, hogy bánatát összeköti mások bánatával.

  • A magányra

    A magányra nem az ellenségei ítélik az embert, hanem a barátai.

  • A szerelem

    A szerelem nem a szeretkezés iránti vágyban nyilvánul meg (ez a vágy számtalan nőre vonatkozik), hanem az együttalvást kívánó vágyban (ez a vágy csupán egyetlenegy nőre vonatkozik).

  • Az ember sorsa

    Az ember sorsa gyakran jóval a halála előtt véget ér, a sors végének pillanata nem azonos a halál pillanatával.

  • Az ember

    Az ember mindig arra vágyik a legjobban, ami távolodik tőle…

  • Nem azért

    Nem azért szégyenkezünk, mert hibát követtünk el, hanem mert megaláztatásunkat mindenki látja.

  • Azt szeretném

    Azt szeretném, ha az egész életem egyetlen őrült ötlet lenne.

  • Nem az élvezet

    Nem az élvezet, hanem a győzelem vágya mozgatja a táncot.

  • Aki folyvást

    Aki folyvást „valahova följebb” törekszik, annak számolnia kell azzal, hogy egy napon elszédül.