Akik apró érzékenykedésnél könnyen tudnak sírni, azok valami nagy fájdalomnál nem tudnak mást, csak hallgatni és bámulni.
Aki az emberek bölcsességére számít, az bizony csúfot lát; hanem aki a bolondságukra számít, az mindig célba talál.
Milyen boldogtalanok volnánk mi, férfiak, ha a nők bölcsek akarnának lenni.
A nép sokféle nyelven beszél, de egyforma szívvel szeret.
Az emlékezet a leghosszabb betegség, mert annak az idő a gyógyszere.
Az ébrenlét más embereké, csak az álom a mienk; ha jót álmodtál, örülsz, hogy jó volt; ha rosszat álmodtál, örülsz, hogy csak álom volt.
A mondott szó üres beszéd; az érzett szó az igazi.
Beszélünk hosszan és szépen – s aztán azt hisszük, hogy tettünk valamit.
Aki fel akar törni az égbe, annak hinnie kell a saját csillagában.
Hanem hát a harag rossz tanácsadó, de a büszkeség még rosszabb.
Rossz dolog ugyan az üres gyomor; de az üres szív még rosszabb.
Csak az tudja, hogy meddig mentünk, aki azt látta, hogy honnan indultunk el.
Aki egyszer „úr”-nak született, annak a szívéből ki van véve az az erő, hogy saját magának „ura” lehessen. Az rabja a hajlamainak, az játéka a pillanatnak.
Nincs nagyobb szenvedés, mint az a tudat, hogy másnak szenvedést okoztunk.
A nők tudnak látni, anélkül, hogy odanéznének.
Csodálatos az, amit egy nő megbír! – Egy nő, aki anya; – egy anya, aki szeret.
Mikor az éj leszáll s a csillagok feljőnek, mikor a világ szavai elhalnak, elkezd beszélni a természet, akkor a végtelen mindenség megnyílik s az ember lelke lát.
A boldogságot nem elég megérdemelni, azt alkotni is kell tudni.
Csak a meglepett ember s az elejtett szó mutat igazat.
Szív ügyében, szerelemben, tanácsot se ne kérj, se ne adj.
Egy indulat, egy szenvedély, egy harag, egy sértés, egy tüzes pillantás megfordít, s önmagad ellenkezőjévé tesz.
Bölcs embernek ló való, mert lóvá tesz az ember, és emberré a ló.
Hát lehet nemesebb viszontorlás, mint csókkal bosszulni meg a pofont?
Mindig emlékezz arra, hogy a szép szavak nem mindig igazak, s az igaz szavak nem mindig szépek.
Köszi!