Szerző: Orhan Pamuk
Bejelentkezés szükséges.
-
Az embernek eléggé szeretnie kell az életet, amelyet választott, hogy végül a magáénak mondhassa: és én szeretem is.
-
Jól vésse az eszébe, amit most mondok magának: aki nem vágyik másra, csak a boldogságra, hiába keresi, soha nem találja.
-
Rájöttem, hogy amiben nem hiszek, arra soha nem leszek képes koncentrálni.
-
Az iskolának nevezett hely nem ad választ a nagy kérdésekre, egyedül abban segít, hogy elfogadjuk őket az élet valóságaként.
-
A remény nem más, mint a képzelőerő állhatatossága.
-
Csak másokat utánozva tehetünk szert saját személyiségre.
-
Vajon a szerelemtől hülyül el az ember, vagy csak a hülyék lesznek szerelmesek?
