Bejelentkezés szükséges.
Szeretjük kitalálni a mások gondolatait, de nem szeretjük, ha mások kitalálják a mi gondolatainkat.
Az igazság szeretete a legtöbb emberben nem más, mint rettegés az igazságtalanságtól.
A távollét csökkenti a közepes szerelmet – gyarapítja az erőset, mint ahogy a szél kioltja a lámpát, de szítja a tüzet.
Alaposan téved, aki azt hiszi, hogy meg tud lenni önmagában is, hogy nincsen szüksége senkire; de még nagyobbat téved az, aki úgy gondolja, hogy őnélküle nem lehetnek meg a többiek.
Ha önmagunkban nem találunk nyugalmat, fölösleges a nyugalmat másutt keresnünk.
Hogyan kívánhatjuk, hogy másvalaki megőrizze azt a titkot, amit mi magunk sem tudtunk megőrizni?
Akinek senki sem tetszik, sokkal boldogabb, mint az, aki senkinek sem tetszik.
Az igazság nem tesz annyi jót a világgal, amennyi bajt okoz a látszata.
Semmilyen álarc sem takarhatja el a szerelmet ott, ahol van, és nem színlelheti ott, ahol nincs.
Annyi erőnk mindig van, hogy a más baját elviseljük.
Mások iránti bizalmunk legnagyobbrészt a saját magunkba vetett bizalmunkból fakad.
Lehetetlen még egyszer megszeretni azt, amiből igazán kiszeretett az ember.
Ellenségeink rólunk alkotott véleménye közelebb jár az igazsághoz, mint a magunké.
Halandók módjára félünk mindentől, de úgy vágyunk mindenre, mintha halhatatlanok volnánk.
Csak a nagy emberek kiváltsága az, hogy nagy hibáik legyenek.
Nagyon nehéz szakítani egymással, amikor már nem szeretjük egymást.
Aki egyszer nagy szerelemmel szeretett valakit, élete végéig boldog is, boldogtalan is attól, hogy kigyógyult belőle.
A szerelemben az a gyönyörűség, hogy szeretünk. Jobban boldogít minket a bennünk égő szenvedély, mint az, amelyet másban gyújtunk.
Az ember sohasem olyan boldog, de nem is olyan boldogtalan, mint hinné.
Sokkal könnyebb elfojtani az első vágyat, mint kielégíteni mindazokat, amelyek követik.
Van olyan szépség, amely sokkal vonzóbb tökéletlenségében, mint teljes befejezettségében.
Annyira hozzászoktunk, hogy mások előtt álarcot öltsünk, hogy végül már saját magunk előtt is álarcban jelenünk meg.
Erőfeszítéseink, hogy ne szeressünk, gyakran fájdalmasabbak, mint a szerelem keservei.
Ha ellenállunk szenvedélyeinknek, az inkább gyengeségünknek, semmint erőnknek tulajdonítható.
Sok embert vitt már messzebbre a nyelve, mint ahová menni akart.
Az igaz szerelemmel úgy vagyunk, mint az éjféli kísértettel: mindenki beszél róla, de kevesen találkoznak vele.
Az igazi szerelem olyan, akár a szellemjárás: mindenki beszél róla, de csak nagyon kevesen látták.
Az ész nem sokáig tudja játszani a szív szerepét.
Vannak könnyek, amelyekkel, miután másokat becsaptunk, becsapjuk saját magunkat is.
Irigységünk mindig tovább tart, mint azoknak a boldogsága, akiket irigylünk.
Hiábavaló fiatalnak lenni szépség nélkül és szépnek lenni fiatalság nélkül.
Kényelmesebb mások számára bölcsnek lenni, mint a magunk számára.
A testi munka megszabadít a lelki gyötrelmektől, s ezért boldogok a szegények.
Az igazi ékesszólás: ha mindent kimondunk, amit ki kell mondani, és csak azt mondjuk ki, amit ki kell mondani.
Akiket szeretünk, azoknak majdnem mindig nagyobb hatalma van rajtunk, mint magunknak.
Amikor szívünk még háborog valamely szenvedély maradványaitól, könnyebben esünk bele egy újabb szerelembe, mint amikor már teljesen kihevertük.
A hibák majdnem mindig könnyebben megbocsáthatóak, mint a módszerek, melyekkel takargatni próbálják őket.
Nem kell megsértődni azon, hogy mások eltitkolják előttünk az igazságot, hiszen magunk is oly gyakran titkoljuk el önmagunk előtt.
Egészségünket túlságosan szigorú életrenddel megóvni unalmas betegség.
Az ember gyakran csak azért cselekszik jót, hogy utána büntetlenül tehessen rosszat.
Könnyebb szerelembe esni, ha még nem szeretünk, mint megszabadulni szerelmünktől, amikor szeretünk.
A bölcsesség az a léleknek, ami az egészség a testnek.