Annyira hozzászoktunk, hogy mások előtt álarcot öltsünk, hogy végül már saját magunk előtt is álarcban jelenünk meg.
Nagyon nehéz szakítani egymással, amikor már nem szeretjük egymást.
Akinek senki sem tetszik, sokkal boldogabb, mint az, aki senkinek sem tetszik.
Az igazi barát a legnagyobb kincs – és minden kincs közül ennek megszerzésére gondolunk legkevesebbet.
Alaposan téved, aki azt hiszi, hogy meg tud lenni önmagában is, hogy nincsen szüksége senkire; de még nagyobbat téved az, aki úgy gondolja, hogy őnélküle nem lehetnek meg a többiek.
Néha csak azért panaszkodunk a barátainkra, hogy előre igazoljuk nemtörődömségünket.
Barátainkban kételkedni: nagyobb szégyen, mint csalódni bennük.
A bölcsesség az a léleknek, ami az egészség a testnek.
Az igazság nem tesz annyi jót a világgal, amennyi bajt okoz a látszata.
A távollét csökkenti a közepes szerelmet – gyarapítja az erőset, mint ahogy a szél kioltja a lámpát, de szítja a tüzet.
Sok embert vitt már messzebbre a nyelve, mint ahová menni akart.
Bármily ritka is az igazi szerelem, még mindig nem olyan ritka, mint az igazi barátság.
Nem kell megsértődni azon, hogy mások eltitkolják előttünk az igazságot, hiszen magunk is oly gyakran titkoljuk el önmagunk előtt.
Az igazi szerelem olyan, akár a szellemjárás: mindenki beszél róla, de csak nagyon kevesen látták.
Hogyan kívánhatjuk, hogy másvalaki megőrizze azt a titkot, amit mi magunk sem tudtunk megőrizni?
Lehetetlen még egyszer megszeretni azt, amiből igazán kiszeretett az ember.
Mibennünk sem elég erős a barátság, ha nem vesszük észre barátaink elhidegülését.
Szeretjük kitalálni a mások gondolatait, de nem szeretjük, ha mások kitalálják a mi gondolatainkat.
Hiábavaló fiatalnak lenni szépség nélkül és szépnek lenni fiatalság nélkül.
Halandók módjára félünk mindentől, de úgy vágyunk mindenre, mintha halhatatlanok volnánk.
Rendszerint nem azért vannak titkaink a barátaink előtt, mert nem bízunk bennük, hanem inkább azért, mert nem bízunk önmagunkban.
A testi munka megszabadít a lelki gyötrelmektől, s ezért boldogok a szegények.
Ha ellenállunk szenvedélyeinknek, az inkább gyengeségünknek, semmint erőnknek tulajdonítható.
Irigységünk mindig tovább tart, mint azoknak a boldogsága, akiket irigylünk.
Az igazság szeretete a legtöbb emberben nem más, mint rettegés az igazságtalanságtól.
Erőfeszítéseink, hogy ne szeressünk, gyakran fájdalmasabbak, mint a szerelem keservei.
Annyi erőnk mindig van, hogy a más baját elviseljük.
Semmilyen álarc sem takarhatja el a szerelmet ott, ahol van, és nem színlelheti ott, ahol nincs.
Van olyan szépség, amely sokkal vonzóbb tökéletlenségében, mint teljes befejezettségében.
Az ész nem sokáig tudja játszani a szív szerepét.
Amikor szívünk még háborog valamely szenvedély maradványaitól, könnyebben esünk bele egy újabb szerelembe, mint amikor már teljesen kihevertük.
Vannak könnyek, amelyekkel, miután másokat becsaptunk, becsapjuk saját magunkat is.
Ha önmagunkban nem találunk nyugalmat, fölösleges a nyugalmat másutt keresnünk.
Kényelmesebb mások számára bölcsnek lenni, mint a magunk számára.
Ellenségeink rólunk alkotott véleménye közelebb jár az igazsághoz, mint a magunké.
Sokkal könnyebb elfojtani az első vágyat, mint kielégíteni mindazokat, amelyek követik.
A hibák majdnem mindig könnyebben megbocsáthatóak, mint a módszerek, melyekkel takargatni próbálják őket.
A szerelemben az a gyönyörűség, hogy szeretünk. Jobban boldogít minket a bennünk égő szenvedély, mint az, amelyet másban gyújtunk.
Az ember sohasem olyan boldog, de nem is olyan boldogtalan, mint hinné.
Csak a nagy emberek kiváltsága az, hogy nagy hibáik legyenek.
Egészségünket túlságosan szigorú életrenddel megóvni unalmas betegség.
Aki egyszer nagy szerelemmel szeretett valakit, élete végéig boldog is, boldogtalan is attól, hogy kigyógyult belőle.
Akiket szeretünk, azoknak majdnem mindig nagyobb hatalma van rajtunk, mint magunknak.
Az ember gyakran csak azért cselekszik jót, hogy utána büntetlenül tehessen rosszat.
Mások iránti bizalmunk legnagyobbrészt a saját magunkba vetett bizalmunkból fakad.
Az igaz szerelemmel úgy vagyunk, mint az éjféli kísértettel: mindenki beszél róla, de kevesen találkoznak vele.
A barátság legnagyobb próbája nem az, ha a magunk hibáit tárjuk fel barátunknak, hanem, ha neki tárjuk fel az övéit.
Az igazi ékesszólás: ha mindent kimondunk, amit ki kell mondani, és csak azt mondjuk ki, amit ki kell mondani.
Az újrakezdett barátság több figyelmet igényel, mint az olyan, mely nem szakadt meg soha.
Könnyebb szerelembe esni, ha még nem szeretünk, mint megszabadulni szerelmünktől, amikor szeretünk.