Nekem te vagy az életem. Te vagy az egyetlen dolog az életemben, aminek az elvesztése fájdalmat okozna.
Nehéz dolog lehet apának lenni: örökösen rettegsz, hogy a lányod összejön egy fiúval, aki tetszik neki, de attól is, hogy nem talál senkit.
A tények néha olyan kibogozhatatlanul keveredtek össze a fantázia termékeivel, hogy – noha hazugság nem hangzott el – nehéz volt észben tartani, hogy mi a szigorúan vett igazság.
Én nem tudok egy olyan világban élni, amelyikben te nem létezel!
Szerelmes voltam belé, de nem annyira, hogy ez mindent megváltoztasson: csak ahhoz volt elég, hogy mindkettőnket meggyötörjön.
Egy dolog tudni, hogy a halál vad, megállíthatatlan sebességgel közeleg, s más látni, ahogy lecsap.
A bátorság egy ponton túl már őrültség.
Te vagy az életem legjobb része!
Hozhatod a bilincset, a rabod vagyok.
Ha nem lenne sötét, sose látnánk a csillagokat.
Kinyitottam a szemem, és láttam, hogy az övé is nyitva, s az arcomat bámulja. Sosem értettem, miért néz így rám. Mintha én lennék a főnyeremény, nem pedig az őrületesen szerencsés nyertes.
Hihetetlen, hogy valaki, aki ilyen gyönyörű, hús-vér ember legyen.
Ha nincs ellene kifogásod, jobb szeretném, ha nem takarnád el az arcod. Már eddig is túl sokáig nélkülöztem… tovább már nem bírnék meglenni nélküle.
Jól titkolod, (…) de azért le merném fogadni, hogy sokat szenvedsz. Csak nem engeded, hogy meglássák rajtad.
Úgy éreztem, mintha egy rémálom fogságába estem volna, egy olyanba, amelyben még akkor is kénytelen vagy futni, amikor tudod már, hogy véged, de a lábaid mégsem mozognak elég gyorsan.
Nevetségesen ironikusnak tűnt, hogy a kirakós játék darabjai épp akkor álljanak össze tökéletes képpé, amikor mindjárt megsemmisül.
Jobban szeretsz, mint ahogy megérdemlem.
Már sokszor napokra sikerült megszabadulnom a fájdalomtól. Ennek persze ára volt: a szűnni nem akaró érzéketlenség. Választhattam a fájdalom és a semmi között, és én a semmit választottam.
Az életem egy nagy, kegyetlen vicc, és nem szökhetek meg a poén elől.
Az élet szívás, aztán meghalsz.
Vannak olyan csaták, amik elvesztek, még mielőtt elkezdődtek volna.
A hó csak annyit jelent, hogy túl hideg van ahhoz, hogy eső essen.
Talán nem is létezhet öröm ezen a bolygón anélkül, hogy vele egyenlő mértékű fájdalom ne szülessen a kiegyensúlyozásához egy ismeretlen mérlegen.
Az iskolakerülés jót tesz az egészségnek.
A szerelem meg a testi vágy nem mindig járnak kéz a kézben.
Senki sem örül a rivaldafénynek, ha sejti, hogy perceken belül hasra fog esni.
Föladtam, hogy megpróbáljak rendesen viselkedni. Most egyszerűen azt teszem, amihez kedvem van, és utánam az özönvíz!
Nem az arcod tetszik, hanem a kifejezés, ami rajta ül. Nem a hangod, hanem amit mondasz. Nem az, ahogy kinézel ebben a testben, hanem az, amit teszel vele. Te vagy gyönyörű.
Azon igyekszel, hogy mindenki mást boldoggá tegyél. De engem nem érdekel más. Én téged szeretnélek boldoggá tenni.
Minden apa álma, hogy a lánya elkerül a háztól, mielőtt istenigazában beindulnának a hormonjai.
A remény újra meg újra felütötte a fejét a lelkemben, hogy aztán fájdalmasan eltiporja a valóság.
Eldöntöttem, melyik életet választom, most már szeretném elkezdeni élni.
Ha már úgyis a pokolra jutok, legalább legyen miért.
Alapjában véve önző alak vagyok. Túlságosan vágyódom a társaságodra, semhogy képes lennék azt tenni, ami helyes.
A magamfajtának nem szabadna embernek lennie. Aki úgy vonzza a bajt, mint én, az nem lehet ennyire védtelen!
A figyelem az élet elkerülhetetlen része. Nem olvadhatok bele mindig a környezetbe.
Ne aggódj! Utóvégre ember vagy, olyan az emlékezeted, mint a szita! A te fajtádnak minden sebét begyógyítja az idő.
Amint megszeretsz valakit, többé nem tudsz logikusan gondolkodni róla.
Azt hiszem, az agyam sosem fog jól működni. De legalább szép vagyok.
Pontosan elég vagy ahhoz, hogy örökké és megmásíthatatlanul magadhoz láncolj.
Csak mert az ember nagyon szeretne valamit, attól még nem válik valóra.
Semmi nem űzi el úgy az álmot, mint egy megoldatlan rejtély.
A szemét hagytam utoljára, mert tudtam: ha egyszer belenézek, alighanem elveszítem gondolataim fonalát.
Tudod, hogy hívják a szőkét, akinek esze is van? – kérdeztem, majd levegőt sem véve folytattam: Golden retrievernek.
Jobban szeretlek, mint az egész világot együttvéve.
Soha nem tudhatod, mennyi időd van még. A szememből csorgó könnyek mindkettőnk könnyei voltak.
A külvilág semmit nem jelent számomra, ha nem vagy velem.
Egy kis balhétól csak szórakoztatóbb az élet.
Azért félek, mert… hát szóval, nyilvánvaló okokból nem maradhatok mindig veled. És attól félek, hogy én veled akarok lenni, sokkal jobban vágyódom rá, mint szabadna.