Székely és a felesége egy szekéren utaznak.
Egyszercsak nagy vihar támad. Tőlük 100 méterre lecsap a villám. Azt mondja a székely:
– No-no.
Megint lecsap a villám tőlük 50 méterre. Újra megszólal a székely:
– No-no!
Lecsap a villám ismét, agyoncsapja az asszonyt.
Mondja a székely:
– No, azért!

Abban a percben, abban a másodpercben, amikor elkötelezed magad a szabadságnak, függetlenségnek és igazságnak, akár meg is ölhetik a tested, a lelked akkor is győzni fog.

Az ember mégse vallja be szívesen, hogy alig tud valamit a legközelebbi hozzátartozóiról.

Szerfölött nehéz egy nőnek beletörődnie abba a gondolatba, hogy meggyűlölje őt az a férfi, aki szereti, s hogy esetleg mást szeressen.

Ami nem a tiéd, arra ne gondolj úgy, mintha már a tiéd volna, hanem abból, amid most van, válaszd ki a legjavát, s egyúttal emlékezz meg róla, mekkora fáradsággal járnál utána, ha ez sem volna.

Egy néger és egy fehér ember egymás mellett utaznak egy repülőn. A fehér megéhezik és elővesz egy banánt. Mire a néger:
– Az mi?
– Ez egy banán!
– Ugyan, ez nem banán! Nálunk 3 kilós banánok nőnek!
Elteszi a fehér a banánt, elővesz egy narancsot. Mire a néger:
– Az mi?
– Ez egy narancs!
– Ugyan, mifelénk strandlabda méretű narancsok nőnek! – dicsekszik a néger.
A fehér elővesz egy paradicsomot, mire a néger megkérdi:
– Az mi?
– Ez? Ribizli!

Ha az érzékelés ajtói megtisztulnának, minden úgy tűnne fel az ember előtt, amilyen valójában: Végtelennek.

Szeretjük kitalálni a mások gondolatait, de nem szeretjük, ha mások kitalálják a mi gondolatainkat.

A közönyösség pestise sok mindenre hozott már pusztulást.

Az ember az egyetlen állat, amely pirulni tud – és okkal.

Az ember csalódik, vagy csalódottá teszik, ha szerelmet és életre szóló kapcsolatot keres. Jobb, sokkal jobb, ha az ember a pillanatot élvezi, fenékig üríti az élvezetet, aztán továbbáll.

Egy egységnyi térfogatú cirkónum 55%-al nehezebb, mint az azonos térfogatú gyémánt.

Nem akarok része lenni ennek a kiábrándító rendszernek.